Már a római kor óta a falun át egy fontos kereskedelmi útvonal vezetett, amely összekötötte a Dunaméntét Tiszamentével. A kereskedelmi útvonal folyamatos használatát bizonyítja a Rákosnál talált Karoling kard, amelyet a Frank Birodalom (időszámításunk 800-as éveiben) kovácsműhelyében kovácsoltak. A kereskedelmi útvonal nem vesztett a fontosságából a szlávok letelepedése után sem, sőt a Magyar Királyságának megalakulásakor is betöltötte szerepét.

Az egész prehisztorikus időszak a nemzetek költözésével, a szláv időszak kezdetével, az avarok és szlávok megérkezésével zárul. Ezután következik a történelmi korszak az első történelmi utalásokkal. A falu tényleges létezésének a kora nincs történelmileg dokumentálva. Bussa történelméhez két különböző időszakot kötnek.

A falu nevének első formája Bussa volt, ezt az 1239-ből megmaradt dokumentum igazolja, amelyet IV. Béla királyi hivatala adott ki. Azonban a feltüntetett adat ellentétben van a dokumentumban található szöveggel. A szöveg szerint a dokumentumot IV. Béla uralkodásának tizedik évével lehet körülhatárolni. Tehát 1244. október 14.-ke és 1245. október 13.-ka körül. A dokumentum keletkezésének ideje a szövegből is kiolvasható, mely szerint IV. Béla a 1241-1242-es tatárjárás után elajándékozta a Nógrádi vármegyében található területet az esztergomi érsekségnek. Ez azt jelenti, hogy a legrégebbi írásos utalás a tatárjárás idejéből származik, de arról, hogy ez milyen hatást fejtett ki a falura, már nincs további utalás. Bussa latin elnevezésének a formája „villa Busan” volt.

Mikó egy befolyásos ember volt, akit az uralkodó királyi ispánnak nevezett ki. A Balassa nemzetség elődje volt, amely fontos szerepet játszott Bussa történelmében. VI. Kun László uralkodásának idején a falu nevének formája „Busaad” volt, amit az 1283-as dokumentum is igazol. 1300-ban Bussa, Mikó fiának Detrének a tulajdonába került. A 13.-ik század végén – 14.-ik század elején Bussa a szécsenyi közigazgatás körzete alá tartozott. I. Károly és fia Lajos uralkodása alatt biztosabbá vált a politikai és a gazdasági helyzet. Fejlődésnek indult az üzlet és a bányászat, és különböző kereskedelmi utak épültek ki. Bussa gazdasága a mezőgazdaság jövedelmezésén alapult. A falu határain szőlőültetvényeket találhattunk. Erről árulkodik a Szőlő hegy elnevezés is. Az ilyen típusú elnevezések a faluban régi szőlőtermesztésre és borkészítésre mutatnak rá. 1332 – 1337 között a faluban egy „Cursa” nevezetű plébánia is volt.

A 15.-ik század második felében Nógrádban is dúltak a trónér folytatott csaták. Bussa közvetlen közelében Szécsényért csatáztak. A megnyugvás csak I. Mátyás uralkodásának kezdetével érkezett. Bussa a divényi várnak tartozott, amely a Lossonczi nemzetség tulajdonában volt. 1502-ben Szent-György Simon van feltüntetve, mint Bussa tulajdonosa. 1514-ben a Magyar Királyságot Dózsa György parasztfelkelése rázta meg. Az 1526-os Mohácsi csata után már semmi sem akadályozta meg az Oszmán Birodalom bevonulását Magyarország közepére. 1541-ben a törökök elfoglalták Budát. Nógrád is a támadások célpontjává vált. 1543-ban az Oszmán Birodalom hatalma délre nyúlik. Így Bussa az óriási muzulmán birodalom közvetlen szomszédságába került. 1547-ben öt évre szóló békét kötöttek az Oszmán Birodalommal. 1552-ben a békeszerződés lejárta után folytatódott a harc. Bussán az ellenzék magyar csapatyaival ütköztek össze. Az erődítmény körül palánk falat építettek. Bussán a magyar csapatok ellenállásával találkoztak. A törökök felgyújtották a falut, a védők sikeresen megvédték magukat az erődítménynél, amely a lövészek hasznos álláspontjának bizonyult. Azonban a törökök Szécsényből erősítést hívtak. Így a terület a hatalmas muzulmán Oszmán Birodalom részévé vált és a lakosság pedig Szulejmán szultán alattvalóivá.

1553-ban létrejött a szécsényi szandzsák, amelynek Szécsény vára volt a székhelye. Ide tartozott Bussa is. Bussa török elnevezése Busa volt. 1563-ban Bussán 28 ház állt, a falu továbbra is a szécsényi szandzsákba tartozott. 1571 – 1573 között, tehát tíz évvel később az esztergomi érsekség dokumentumában a falu egyházi közösségként szerepel. A falu elnevezése Bussa és Bwusa volt. A törökök bussai uralkodása fél századon át tartott. A falut 1593-ban szabadították fel a 15 éves háború kezdetén, amely a Habsburg bécsi udvar és az Oszmán Birodalom között zajlott. Amikor a törökök a területük nagy részét elvesztették, akkor 1596-ban nagy fosztogatásnak eredtek Nógrádon keresztül. A fosztogatások áldozatául esett Bussa is. 1624 Bussa a divényi és kékkői uradalomsághoz tartozott. A körülmények ellenére a lakosság hű maradt a katolikus hithez. A 15 éves háború során a templom rozoga állapotban volt. 1660-ban Balassa Imre a divényi uradalom birtokosának tulajdonába tartozott Bussa egyik fele. A másik fele pedig Balassa Bálint kékkői uradalom tulajdonosának. 1661-ben Horváth Andrea nemes tulajdonában volt a falu. 1663-ban újból megkezdődött a háború az Oszmán Birodalom és a Habsburgok között. Így hát Bussa két évtizedre megint az Oszmán Birodalom részévé vált. 1683-ban amikor Bécsnél legyőzték a törököket a királyi hadsereg kiűzte a törököket a kékkői és szécsényi várból. Ezzel véglegesen vége lett a törökök uralmának. 1686 az uralkodó eladta a divényi uradalmat és az ő tulajdonába tartozó Bussa részét gróf Zichy Istvánnak. Így a falu történelmébe egy újabb nemesi család lépett be.

1688-ban az egyházi látogatás során kiderült, hogy Bussán egy szép Sz. Demeternek felszentel templom található egy közepes méretű haranggal. A falu Felsőzellő egyházközségébe tartozott. A templomot 1683 után javították meg. 1720-ban új népszámlás volt. A népszámlálás szerint a faluban 27 jobbágy háztartás volt. A falu területén már 11 szőlőültetvény kotró volt. A lakosság nemzetisége magyar volt. A falu gazdasági helyzete az alacsonyabb szintet érte el. Ebben az időszakban kezdődött meg a bevándorlás. Az északi megyékből áramló szlovák lakosok bevándorlása több mint egy évszázadon át tartott és megerősítette a szlovák kisebbség létszámát az Ipolymentén.

Bussa gyorsan terjeszkedett, és már a 18.-ik században néhány megyei ülés – gyülekezet színterévé vált, mivelhogy a Nógrádi vármegye még mindig állandó székhely nélkül létezett. 1740-ben a faluban három tulajdonos élt: Zichy, Balassa és Koháry gróf.

Az 1771-es időszak pozitívan hatott a helyi önkormányzat fejlődésére is. 1771-ben a falut egy jogalkotó- törvénybíró vezette. Ő volt az önkormányzat első embere, aki után a községi bíró következett. Létrehozták a helyi közjegyző intézményét. Az iskolai reformok megalapozták a faluiskolák építését. 1772-ben Bussa hivatalos elnevezése Bussa és Bussincze volt. A 18.-ik század második felében Nógrádban megjelennek a cigányok – Romák. 1775-ben Bussán két Roma család található. Így ez a nemzetiség a falu életének részévé válik.

1785-ben a Magyar Királyság területén II. József által eltörölték a jobbágyságot. 1786-ban a falu hivatalos elnevezése Buscha és Bussincze volt. 1792-ben felépítették a katolikus iskolát és a tanári házat. 1799-ben Zichy Ferencz és Balassa Pál voltak a földtulajdonosok. A falunak 695 lakosa és 78 háza volt. 1808-ban a falu hivatalos elnevezése Busa és Bussince. 1815-ben a faluban 866 lakos élt. 19 evangélikuson kívül mindannyian katolikus hitvallásúak voltak. Bussa tipikus mezőgazdasági falu volt. Az 1848-as forradalom a jobbágyság eltörlését jelentette. 1863 – 1886-között a falu hivatalos elnevezése Busa volt. 1869-ben létrejön az Osztrák Magyar Monarchia. Bussán ebben az időszakban 822 lakos élt. 1873- ban kitör a kolera járvány. Sok emberáldozatot vitt magával. A népszámlálás szerint 1880-ban a faluban 681 ember lakott, ebből 660 magyar és 9 szlovák nemzetiségű volt. 1888-tól 1913-ig a falu elnevezése Bussa volt. 1890-ben a falunak 767 lakosa volt.

A 20.-ik század elején egy gőzzel hajtott malom volt Bussán, amely Molnár Antal tulajdonába tartozott. 1918-ban Csehszlovákia létrejötte után Bussa, amely eddig a Magyar Királyság területének a közepén helyezkedett el egy határ menti faluvá vált. 1919-ben Bussát egy rövid ideig a magyar Vörös Hadsereg csapatai foglalták el. 1919 – 1923 között Bussa a Nógrádi vármegyébe és a kékkői járásba tartozott. 1920-ban a falu hivatalos elnevezése Bušince volt. 1923-tól a falu az újonnan kialakult Bars vármegyéhez és a kékkői járásba tartozott.

A 20-as évek elején Szlovákiát gazdasági válság érte, a 30-as évek elején pedig kitört a gazdasági világválság, amely egész Csehszlovákiára kihatott. A válság komoly gazdasági problémákat, magas munkanélküliséget és munka utáni embervándorlást okozott. Ebben az időszakban a faluban egy dohányszárítót építettek. A csehszlovák kormány a kiélesedő nemzetközi viszonyokra határ menti erődítmények és bunkerek építésével válaszolt Bussa környékén is. 1938-ban a falut visszacsatolták Magyarországhoz. Az 1938 – 1944 között a falu hivatalos elnevezése Bussa volt. A Vörös Hadsereg kiűzte a német katonákat a faluból, s így 1945. január 1-én Bussát felszabadították. A felszabadítást követően a falut visszacsatolták Csehszlovákia területeihez. A megrongálódott házak és utcák javítása 1946-ig tartott. A felszabadítás és újbóli visszacsatolás után üldözték a magyar nemzetiségű lakosságot.

1946-ban szlovák nyelvi kurzusokat rendeztek meg, a faluban megszüntették a magyar nyelvű iskolát. Az iskolát csak 1950-ben újították meg. 1948-ban a faluban egy középiskola is található volt, 1960-ban pedig egy kilencéves általános iskola. 1958-ban megkezdődött az új iskolaépület építése és 1959. szeptember 1. megkezdődött benne a tanítás. 1966-ban megkezdték a tanári lakások építését, a befejezett lakásokat 1967-ben adták át. Később megkezdték a másik iskolai épület építését, amelyben helyet kapott az iskolai étkező és a kazánház. A tornaterem épületét 1987-ben kezdték építeni és a 90-es években fejezték be. Az 1948-1950-között épült egy vasútútvonal is, amely Magyarországról Bussán keresztül Kishalomba vezetett. 1951. május 1.-én ünnepélyes keretek között üzembe helyezték. 1952-ben a faluban bevezették az áramot és megalapították a Termelőszövetkezetet (JRD). 1963. március 13.-án a falura egy nagy árvíz sújtott le. A 70-es évek elején Bussa központi önkormányzattá vált. A faluban van a székhelye a Helyi Nemzeti Bizottságnak (MNV), amelybe beletartoznak az alábbi faluk is: Alsózellő és Rárósmúlyad. 1996-ban az első bussai, akinek a háztartásába bevezették a gázt Sabó Péter volt.

Nevezetes személyek

Štefan Medgyaszay (1877-1959) – építész. 1918-ban az ő projektjei alapján építették fel az első vasbeton épületét a Magyar Királyság területén – ez a Rárosmulyadi szecessziós stílusban megépített templom. A templom a legfigyelemreméltóbb épületek közét tartozik Bussa közelében.

Sántha Mihály (1824. október 24. Bussa – 1887. november 24. Megyer) – egyházi író, költő és lelkész. Termékeny író volt, több mint nyolcszáz cikke jelent meg főleg egyházi folyóiratokban.

Sántha Lajos (1849. november 3. – Bussa - ?) - tanár. Pedagógiai szakfolyóiratokban jelentek meg az írásai, az általános iskolák diákjainak számára szánt matematika könyvek szerzője volt.

Zsélyi-Koch Aladár (1883. december 12. Csalár – 1914. július 1. Budapest) – pilóta, tervező. 1883. december 15.-én keresztelték meg a bussai templomban. Hasonlóan, mint sok más tudós ő is sok mindent áldozott fel a munkájának, a legnagyobb áldozata a saját élete volt. Landolás közben a repülőjének orra a földbe szúródott és a pilóta ennek következtében kiesett a pilótakabinból. A baleset okozta sérüléseibe és az ebből származó vérmérgezésbe halt bele. Szülőfalujában Csalárban van eltemetve, emlékműve Bussán is megtalálható.

A falu szimbólumai

1995-ben ünnepélyesen is bemutatták a falu szimbólumait. 1995. június 18.-án a falu első írásos megemlékezésének 750.-ig évfordulójának alkalmából ünnepélyt rendeztek, ahol 150 darab szlovák és magyar nyelvű közlönyt adtak szét. A falu saját pecséttel rendelkezik, amelyen a falu szimbólumai találhatók – egy köteg gabona és a sarló. A címert a korona és pázsit egészítik ki. A falu színei a fehér, sárga és a kék.